Útra készülve


Egyedül maradtam,
Egyedül magamban,
Kétkedve kérdezek,
Magamtól ha merek.

Várnak a válaszok,
Ha meghallom jó nagyon,
De ha zárva a fülem,
Elborít a félelem.

Tudom, hogy kell nekem,
E magányos életem,
Kijelölt utamra,
Csak egyedül léphetek.

Készen állok e?
Mert a válaszok,
Meghallott igazsága,
Sebet tép, fáj nagyon.

Miért kellett rájönnöm,
Ily hirtelen?
Hogy eddig élt életem,
Tudatlanságban létezett.

Mint fogságban az állatok,
Vergődtem nagyon,
Mégsem léptem,
Szabadságot remélve.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.