Akaratunk gyenge
Fáj az észrevevés a valóság,
menekülni kéne de nincs már semmi más.
Elbújni hol a nap nem világít,
fáradt fájdalommal szembeszállni.
Kerülni a jót és a rosszat,
menekülni mint sebzett madár,
ki már élete végén jár.
Fáj a hallgatólagos biztatás,
késleltetés mely ezzel jár.
Kell az érzés mely olyan mint,
A kísértet a teliholdban,
a misztikus jelek is csak közönséges,
emberi elemek.
Fáj a sürgető érzés,
mint a várakozás.
Akarat és az ész mind mást diktál,
de néha az ösztön erősebb,
akár gondolkodunk,
akár nem.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
