Magányos álmok


Hallgatok rád ha hallasz,
mert az élet gyönyörű, s hatalmas,
kételyek közt az álom,
óriás mezejére vágyom.

Szerelmek, illatok, vágyak,
köztetek elillan a bánat,
ezért bújok el oda,
ahol az idő elsuhan tova.

Társas lény az ember,
de minek,
mikor olyan mint egy parány
ki olykor magányra vágy.

Egyedül lenni, csak egyedül,
érzésekkel melyben elvegyül,
bánatok, örömök, óhajok,
ilyenkor el kell buknotok.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.