Huszonnyolc év


Huszonnyolc év eltelt,
nem történt semmi sem,
huszonnyolc év alatt,
kergettem álmaimat.

Megvalósult álmom,
nem sok lett, nem bánom,
a fontos, hogy látom,
még álmodni vágyok.

Mert az életet,
mire megszülettem,
hogy vágyaimat kergethessem,
így még szebbé tehetem.

Így lesz a szépből ronda,
a sötétből fény,
mi elvakítja szemem,
hogy ne lássam mi fáj nekem.

Sokszor hiába várom a fényt,
nem akar jönni felém,
és a valóság csapdája,
rám zuhan. Hát hiába!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.