Véget ér ha akarod


Boldogságom elrontója,
minden szépség megrontója,
te vagy „szépség”,
mindenkinek ragyogó gyönyörűség.

Hiába az álarc arcodon,
mely mosolyogva dalol,
mögötte a szíved gonosz,
mert a jelenbe belenyúl.

Ki vagy te? Mi vagy te?
ismeretlen múló bálvány?
sok emléket hagyva,
indultál utadra, s gyáván.

Mit hagytál itt nekem,
nem tudhatod, lehet,
örökre maradó,
mézként ragadó életed.

A fülemben úgy hallak,
ahogy szívemben láthatlak,
mindkettő egyet mond,
te vagy szép s én a rút.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.