Magányos harc


Elhatározni egy győzelmet,
mi eleve, halálra ítélt,
meddő, gyötrő fájdalomba,
burkolom elmém.

Egyedül kell vágtatnom,
a szélvihar csendjébe,
fehér ló és véres patkó,
villámlik az égen.

Folyton elfolyik azt hiszem,
az erő mint a tejsugár,
születik e újra,
mi elveszett már,

Tudtam azt, hogy,
erősebb vagy nálunk,
mint parányi homokszemek,
sivatag harcolva kiálltunk ellened.

Nem bírom ki egyedül,
az ár magával ragadott,
nem voltál elég erős,
hogy félve elszakadhassunk.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.