Látomás
Nem tudjuk mire itt vagyunk,
s a világba tenni nem tudunk,
mi más hasznára válhat,
s nem csak bennünk fázhat.
Árnyékok között élünk,
melyek jelentik életünk, s végünk.
A jelen magával ragadva,
s holmi másra nem időt hagyva,
szakítja el onnan kezünk,
mit mindenáron átölelünk..
Árnyékok között élünk,
melyek jelentik életünk s végünk.
Nem vesszük észre azt,
mit nem is akarunk,
bonyodalom s fintorarc,
mi maradhat karunk.
Árnyékok között élünk,
melyek jelentik életünk s végünk.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
