Tudom, tudom....
A beszéd akaratos, akaratlagos,
unalmas, nehézkes talán,
mégis ez mely megszólalhat már,
a test, a szem, a száj,
többet mond el ha falánk,
a mondat, betű, szó,
viszont rezzenéstelen,
s olykor a test beszédét,
ledönteni kénytelen,
összeomlik minden mint egy kártyavár,
életünk, s értelme semmivé vált.
Az ember beszél, a kutya ugat,
s ki mond el jobb dolgokat?
Ne haragudj de az eszem,
melybe ott motoszkál a félelem,
kénytelen szám irányítani.
A beszéd kellemetlen, dühös és fáj,
mégis csak így tudom elmondani mi bánt.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
