Üveges tekintetek
keresik azt ami sohase volt
az ártatlanság
színes papírmasé
magunkra aggatjuk
dísznek
hogy szépnek lássanak
akiket gyűlölünk
gyűlölnénk
de már azt sem tudunk
üveges tekintetek
mint már mondottam
a szavak is elkoptak
nem mondunk újat
egymásnak magunknak
mindent tudunk ami felesleges
ősz hajszálak fiatal tarkókon
túl korán ébredünk rá
hogy semmink sincs.
