Õs-keresés

                                    ( régi anyakönyvekben lapozva)

Mennyi ember közt elfeledve
nyugszol holt regiszterekbe,
látom mosolyod, gyűrött arcod,
gyermeked mosolyát fakasztod.

Nyűtt ruhád szekrényekbe tömve,
ellköltöztél inkább a ködbe,
neved adat, és sose volt tán,
fennakadtál az idő-rostán.

Elképzelem a feleséged,--
készített bő ebédet néked?
Olvasni tudtál? Volt-e könyved?
Halottja voltál hírözönnek?

Voltál?, leszel-e? Egyre megy már,
lezárhatatlan ez a leltár,
meghaltál, mielőtt születtem,
-pedig lehettünk volna ketten.










Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.