Hörgõs ének
Üvöltés. Kezembe mélyen belekalapálják a metalt,
úgy érzem, agyamban zúzzák a bőröket.
Nem tudok megszabadulni a reflexektől soha.
És én a fejemet rázva, mint az őrült, apokriffelek
egy Jézus-alak halálhörgése alá, szigorúan.
A bridge-t soha nem tudom megjegyezni,
mindig rosszul lépek be, elbaszom, felbasz, valahogy
én máshogy írnám meg, nem így kötném össze a két részt.
És a refrénnél sem találom el soha
azokat az átkozott felütéseket.
Lehet, hogy az örökös léggitározás helyett
mégiscsak a fekete-fehér billentyűkkel kellene
ezt az egészet lejegyeznem.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
