Mosás


1.

Egyre kevésbé akarom, egyre kevésbé
Kiszolgálni kézmosási kényszerem –
Gyónok dacosan, keményen, és ostobán az ateisták hangján.
Mert nem tartom indokoltnak ma már, egyáltalán,
A bűntudatot a kezeimen és hogy Magyarázkodom
Valamiért, amit soha. De másfelől meg tudom,
Nagyon is az, hogy megtettem, nem emlékszem,
Mert nem emlékezhetek, de ha nem is tettem meg,
Ma megtenném biztosan, és ha megtettem akkor,
Hát a megtenném újra, hiszen ha bűnhődök,
Kell bennem lennie lenn valami sötét üregben,
Valami fekete rémséges tárna-mélyen,
Valami alattam kígyózó féregnek, ősoknak, kódnak,
Tudja az ördög, hogy minek és hol –
Ha egyszerűen nem tudok leszokni róla.

Egyre kevésbé akarom.

2.

A fürdőszobánkban már
Semmilyen frissen mosott ruhaszag,
Semmilyen intelligens indok, észérv, mosópor-aroma,
Semmilyen parfüm, dezodor, vigasztaló hazugság, kifogás
Nem képes elnyomni rég
A rothadásszagot.

Összeomlottam a monitor fényében.
Csak szállnék valami nagy, tiszta űr felé,
Vissza anyához.

Mint ahogy abban a versben,
Úgy valahogy:
Nem siettetem, de nem is hátráltatom.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.