Poros földes út



Magányos felhő figyelte az égről
ahogyan léptem a földes út porát,
kiűzi ringva hajló fűszékéből,
majd ott hagyja a felkavart cimborát.

Kiszáradt pocsolya cserepe törik,
gondolataim rázza ropogása,
melyek a múltat szorítják, ölelik,
De az lezuhan, s reccsen a ma ága.

Zápor rohan verejtékét leejtve
apró köröket rajzolva az úton,
Alkony siet talán, hogy könnyem rejtse,
gyászoló kedvem feketébe bújjon.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.