kiemelõ


Éppen íródó memoirjainkat
Olvasgatjuk a metrón vagy koszos kocsinkban
A lassan szilárduló narancsfény
Viaszcsík az aszfalton
Elfogyó magunkban zúgás
Fáradtan zuhanunk lebegünk tanulunk
Amíg tart az egész
Tanulnánk belőle
De már kezd kiapadni a kiemelőnk  
A folyót voltaképp már hagyjuk hogy körberajzoljon
folyjon ha akarja lepje el testünk
Már nem látjuk benne arcunkat
Csak hallgatjuk a rádiót egy alig hallgatott adót
Metrón vagy koszos kocsinkban
És a kormánykeréken vagy kapaszkodón
Valami túlságosan messziről sugárzott dal ritmusát doboljuk közben
Összefutnak szemünk előtt a sorok

És a memóriacsavarok alig észlelhető sebességgel csendben kilazulnak





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.