Bardo

Készen vagyok, sohasem voltam készebb.

Ahogy a test és az elme lassan elmerül

A sötétségben, látom a szemeden, hogy

Szükséged van rám, leszek vezetőd az úton.

Mennyei születésed napján találkozunk a

Köztes Lét kávézóban, a Pál Apostol és a

János Jelenések sarkán. Ahol egy asztalnál

Issza Faustus Doktor és John Dee borát.

Utána moziba megyünk. Látom a vásznon,

Ahogy felülről látom azt, hogy felülről látom

Magam, ahogy ülök az asztalnál, és olvasok.

Azt olvasom, hogy kitört a spirituális világháború,

Azt olvasom, hogy látom, ahogy megint égnek a

Kemencék, a bukottak térítve járják a földet, elhitetve

Mind a népeket, azt látom, hogy olvasom, amit írok, és

Újra látom, amit írok, és olvasom, amit látok. Látom, hogy

A gonosz Istent majmolja. Aztán egy másik filmbe megyünk, ahol

Először a gyalogság elfoglalja a hidat, utána jönnek a páncélosok.

Ez a legjobb ajánlatom mára.

De most menjünk tovább, ne tápláljuk szívünk démonait.

Útközben elmondom, hogy te is a Legfelső emanációja vagy, és

Ez a világ, úgy, ahogy van, egy kisebb isten alkotása. De mi,

Akik meghaltunk, és feltámadtunk, erősebbek vagyunk nála.

Most nézzük meg azokat, akik nem akarnak megszületni többé.

Vég nélkül vitatkoznak, lázadva a törvény ellen, de ennél a

Mennynél nem jutnak tovább.

És szemben, a dombon, az üdvözültek házai. A  te házad is ott áll.

  







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Mozgó Világ, 2006/3