Leteszem



Leteszem ide a fagyos földre
lelkem nyughatatlan vágyát,
már nem török az örökre
álmodnám a pillanatok álmát.

Legyen az bármily csekély
egy csillag letört apró fénye,
a boldogságból csak szegély,
de derengjen benne a jövő reménye.

Ne zuhanjak többé a csalódás
egyre mélyebb szakadékába,
ne legyen létemben vívódás,
maradjak-e a magányos mába.

Leteszem ide a fagyos földre
vágyam, hintse jeges fekete dér,
itt hagyom borítsa feledés leple,
még egy utolsó kereszt lelkembe fér…..







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.