NYUSZI IGAZSÁGA

1998 ápr.1, Bp.

I.

Fürösztöd magad saját
mosolyodban,
öntelten csillogó szemekkel
jóléttől duzzadó ajkakkal,

miközben

Körülötted titokban könnyes tekintet,
vézna ujjak, vonások-
elviselt formátlan ruhákból
szomorú arc.

És lesütött szemű mosoly feléd-
hogy örülhess.

(és még meg is jegyzed felém később ugyanazzal a mosollyal:
"Lásd !- ő bezzeg..." s intve mellettem tova egy másik hozzád hasonló mosolyra,
  aki feléd is a te mosolyoddal)
És még váddal: hogy titkok. (?!


II.

A mosolyok igazsága fényre derült:

a tied kivörösödve vált
hirtelen félelmetes s puffadó még nagyobbá –

az enyém is hirtelen bár,
(noha védekezőn-)
s könnyektől hasztalan vergődve,

lesütve maradt.
                          
                                               (Egy képzelt apának)


U.i. Valamikorra:

A te mosolyod is valamikor
szerény,
s tán még vézna is volt.
Én tudom.
Az én hibám hogy féltem: meg akartam védeni azt a mosolyod.

És hiszem, hogy amikor már nem lesz mosolyom,
egyszer még lesz egy igazi mosolyod.

De most még hinnem kell, hogy a mosoly is csak egy mosoly.





(apácskám bocsásd meg nekem ezt a verset
az örök ábrándozó nyulacskának.
még akkor is ha te engem szeretsz s nem a nyulacskát. (2007 01 21)






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.