Fehér Renátó : A zabhegyezõk dala

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2836 szerző 37484 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Francesco de Orellana
  Közös ügy(etlenkedés)eink
Új maradandokkok

Kiss Anna Mária: Balázs Fecó emlékére
Konta Ildikó: hálószobám
Szakállas Zsolt: függelék vagy. a felfázás monoton
Konta Ildikó: anyám még van
Konta Ildikó: new and newer age
Albert Zsolt: Rózsaablak naivitás
Kiss-Teleki Rita: Én jó voltam
Péter Béla: Időzet
Szilvási István: Kamukereszt
M. Szabó Mihály: Hol vagy?
FRISS FÓRUMOK

M. Szabó Mihály 17 órája
Tóth Gabriella 1 napja
Gyors & Gyilkos 1 napja
DOKK_FAQ 1 napja
Nyári László 2 napja
Nagyító 2 napja
Karaffa Gyula 2 napja
Kiss Anna Mária 3 napja
Farkas György 3 napja
Kiss-Teleki Rita 3 napja
Vezsenyi Ildikó 7 napja
Konta Ildikó 7 napja
Szilágyi Erzsébet 7 napja
Kránitz Laura 7 napja
Ötvös Németh Edit 8 napja
Szakállas Zsolt 9 napja
Szilasi Katalin 9 napja
Kántor Zsolt 12 napja
Kosztolányi Mária 13 napja
Tamási József 14 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 46 perce
Baltazar 9 órája
Etzel Mark Bartfelder 15 órája
EXTITXU-UXTITXE 15 órája
az utolsó alma 19 órája
törmelék 1 napja
történések 1 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 2 napja
nélküled 2 napja
mix 3 napja
ELKÉPZELHETŐ 3 napja
argumentum 3 napja
Pihék 4 napja
A vádlottak padján 5 napja
az univerzum szélén 5 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Fehér Renátó
A zabhegyezõk dala

A zabhegyezők dala

Lehet szemtelenül, büszkén vágunk vissza,
lehet hálátlanul nyúlunk el az ágyon,
de őszinte, szabad vágy-ifjakká váltunk,
s dübörgő lendület áttaszít anyánkon.

Aranykalitkánknak csontjai ropognak.
Bennünk lázas vérrel a tett erő buzog.
Az ön-álcázókra olyan vadul döfünk,
ahogyan nem döfnek a sebzett kaktuszok.

Csak mi merünk sírni és csak mi ölelni,
a múltat, a jövőt feledni a máért,
tántorog a testünk, rajta óriás lélek,
és a túlérzékeny szív mit a sors rámért.

Nagylelkűen szórunk mindent egy gödörbe,
míg egy másik alján vadul kaparászunk,
félve, kósza hévvel terveinket szőjük:
messze kóborolva égbolt lenne házunk.

Persze kopott titkú, érettnek hitt árnyak
lelkesedésünkre legyintenek rögtön.
Részeg szenvedéllyel a trónjukra ugrunk,
s hogyha kell hitünkért lenyúzom az öklöm.

Szavalni? Süvítőn! Szeretni? Rajongva!
bár elmét kitárja, időnket felőrli,
de a vas-magmától hab-mennyig ér zászlónk.
Mi vagyunk az újkor várt zabhegyezői!

Dalunkat a vad szél karjaira bízzuk,
tüzes akarással fényt húzunk az éjre.
Szerelmet kergetve, bódultan kiáltva,
pazarló szentekként megérkeztünk végre!

                                          2007. január 2.      






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-12-09 08:13 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2021-01-18 07:46   Napló: Hetedíziglen
2021-01-18 06:17   1 mondatos kritika /Pilinszky János:A közvetett út (1962)/
2021-01-18 06:08   1 mondatos kritika /Pomogáts Béla:A számvetés iskolája : Ottlik Géza (1969)/
2021-01-18 00:40       ÚJ bírálandokk-VERS: Kosztolányi Mária szerelmes biciklista
2021-01-17 22:51   Napló: Baltazar
2021-01-17 22:49   Napló: Baltazar
2021-01-17 19:05   Napló: Baltazar
2021-01-17 18:41   Napló: Baltazar
2021-01-17 18:41   Napló: Baltazar
2021-01-17 17:17   Napló: Etzel Mark Bartfelder