Fehér Renátó : A zabhegyezõk dala

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2844 szerző 38795 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK


 
Új maradandokkok

Veres Mária: Köz.hely
Ocsovai Ferenc: Szombati bukolika
Filip Tamás: Régi szentély
Pataki Lili: Egyenes, gerinces és szabad
Csurgay Kristóf: Lélekborogatás
Tóth Gabriella: Lehet
Serfőző Attila: A zarándok
Serfőző Attila: Ego sum vita
Karaffa Gyula: Megjöttek...
Debreczeny GYörgy: névelírások
FRISS FÓRUMOK

Karaffa Gyula 8 órája
Farkas György 16 órája
Bátai Tibor 2 napja
Cservinka Dávid 2 napja
Ocsovai Ferenc 3 napja
Zsolt Szakállas 5 napja
Szakállas Zsolt 5 napja
DOKK_FAQ 6 napja
Filip Tamás 7 napja
Serfőző Attila 8 napja
Vasi Ferenc Zoltán 8 napja
Tóth János Janus 8 napja
Francesco de Orellana 9 napja
Gyurcsi - Zalán György 14 napja
Vadas Tibor 15 napja
Tóth Gabriella 16 napja
Filotás Karina 17 napja
Veres Mária 18 napja
Kiss-Teleki Rita 18 napja
Bájer Máté 18 napja
FRISS NAPLÓK

 A vádlottak padján 11 órája
az univerzum szélén 12 órája
nélküled 15 órája
négysorosok 15 órája
Lola naplója 17 órája
Hetedíziglen 17 órája
Minimal Planet 23 órája
Bátai Tibor 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 1 napja
DOKK estek 1 napja
Gyurcsi 2 napja
mix 2 napja
Janus naplója 3 napja
Hordalék 7 napja
Polgári perem peremtörténete 7 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Fehér Renátó
A zabhegyezõk dala

A zabhegyezők dala

Lehet szemtelenül, büszkén vágunk vissza,
lehet hálátlanul nyúlunk el az ágyon,
de őszinte, szabad vágy-ifjakká váltunk,
s dübörgő lendület áttaszít anyánkon.

Aranykalitkánknak csontjai ropognak.
Bennünk lázas vérrel a tett erő buzog.
Az ön-álcázókra olyan vadul döfünk,
ahogyan nem döfnek a sebzett kaktuszok.

Csak mi merünk sírni és csak mi ölelni,
a múltat, a jövőt feledni a máért,
tántorog a testünk, rajta óriás lélek,
és a túlérzékeny szív mit a sors rámért.

Nagylelkűen szórunk mindent egy gödörbe,
míg egy másik alján vadul kaparászunk,
félve, kósza hévvel terveinket szőjük:
messze kóborolva égbolt lenne házunk.

Persze kopott titkú, érettnek hitt árnyak
lelkesedésünkre legyintenek rögtön.
Részeg szenvedéllyel a trónjukra ugrunk,
s hogyha kell hitünkért lenyúzom az öklöm.

Szavalni? Süvítőn! Szeretni? Rajongva!
bár elmét kitárja, időnket felőrli,
de a vas-magmától hab-mennyig ér zászlónk.
Mi vagyunk az újkor várt zabhegyezői!

Dalunkat a vad szél karjaira bízzuk,
tüzes akarással fényt húzunk az éjre.
Szerelmet kergetve, bódultan kiáltva,
pazarló szentekként megérkeztünk végre!

                                          2007. január 2.      






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-06-21 14:30   új fórumbejegyzés: Karaffa Gyula
2024-06-21 11:06   Napló: A vádlottak padján
2024-06-21 10:44   Napló: az univerzum szélén
2024-06-21 07:30   Napló: négysorosok
2024-06-21 06:49   új fórumbejegyzés: Farkas György
2024-06-21 06:04   Napló: Lola naplója
2024-06-20 23:20   Napló: Minimal Planet
2024-06-20 23:05   Napló: Hetedíziglen
2024-06-20 22:11   Napló: Bátai Tibor
2024-06-20 18:26   Napló: nélküled