Éjfél után



Ahogy éjfél után, szélviharban,
a kinyíló garázskaput próbálod
helyre tenni. Kinyílik újra. Nyikorgó
hangok kísértik végig az éjszakát.
Lépteket vártál helyette, aprócska
neszekkel mögéd osonni, de csak
a beúszó víztükör, mozgó jégtáblák
a monitoron, ahogy várakozásod
monotóniáját szétfolyó igyekezettel
kíséri. Állítólag egyetlen éjszaka
képes hét évet öregedni az ember.

                    *

Fázol. Kedvesed mellénye rajtad.
Térde nyomait hátadon betakarja.
A szeretet nem ró fel, de elfedez,
nem gerjed tovább, de partot von,
nem múlik el, csak átalakul, mint
sejtjeidben a várakozás jege karja.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.