Csak az emlék...

látod,
harangok kongásába
oszlik a titkos novemberi köd,
életlen kontúrok mindenhol…
(hiába.
csak az emlék halálmadara röpköd…)

látod,
már füstillatú agóniába
fullad a hópelyhek jégtánca;
olvadó jégcsap mindenhol…
(hátha…
bárcsak az emlék halálmadara elszállna!)

látod,
a tél ormairól hóvirágba
menekül a reszkető tavasz;
fáradtan vibrál már valahol…
(ki tudja…
csak nem az emlék halálmadara az?)

látod,
amott repül egy eltévedt lepke…
vajon megússza-e élve?
bágyadt tücsökciripelés zúg mindenhol…
(jaj, ne.
sejti-e, hogy halálra van ítélve?)





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.