Égi harcosok
Önmaguk paródiájába zárva,
Kihánytattak egy sziklára. Mint sok-sok elem:
- Nap égette mindet és eső áztatta;
Égi háborúk dúlnak, de döntetlen
az eredmény: szétfoszlik a mába…
Viaskodik a prérin a sok préda,
Kergetik egymást a fák között,
- Ki lesz a következő még ma?
Égi csaták dúlnak a felhők mögött,
Délibáb csak a szivárványa.
Dobognak a dobok, mint a szívverés,
Sípolva visítanak már minden sóhajjal.
- Ölelés? Remegés és szívlövés.
A harcosok nem bírják már tettel és szóval,
Lefekszenek inkább, míg tart a szédülés.
Most szétszóródva hevernek,
Páncéljuk széthasítva, darabokban
- Csak hevernek ott egymás mellett;
Égi csatáik elcsitultak váratlan.
Ott pihennek már feletted.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
