fapados
józsefnádor téren ülök
egy madárszaros padon
nézem a kutyacsajokat
a verebeket kergetik
azok meg gondolataim
hogy itt utáltam meg
nyolc évesen a focit
és szívtunk is együtt
jópár éve
aztán – snitt – most
megint itt ülök, merengek
padon amit galambszar borít
gondolom néhány év múlva
majd erre tévedve
leülök emellé a személyre
szabott galambürülék mellé
és a sörködös emlékre
emlékszem, ami most történik
hogy itt ültem merengve
kutyákról, verébről, galambról
és mennyire utáltam a focit
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
