Út Róma romjaihoz

Nézz körbe jól, ők a katolikusok.
(Ünnepi dinnyemag-feketében.)
Ez a sűrű árnyék a templomuk.
(Lepkegyűjtemények szimmetriája.)
Ezek a pap súlyos díszei.
(Jellemző jelmez.)
Ezek a rokonok, a szeánsz érettük folyik.
És íme a jegyesek, túl a végső
tanfolyamon, szervezetük méregtelenítve.
"Van isten."- Ez volt az első lecke.
"Isten." - Ez a második.
Utoljára: "Van."
Keresik azt a páratlan számot,
amelyik két páratlan összege.

Követhetetlenül, mint az egysejtű
osztódása, a pusmogásból mise lesz.
Mérték és méreg,
levegőtlen, testre szabott.
"Ismeritek az amőbát - kezdi a pap -
a vízben tenyésző parányi férget,
pédányt példányra fölcsrélve,
kromoszómája örökkön él.
Hívők hívjátok az egyet!
És utasítsatok vissza minden
halálról szóló híresztelést!"

Pár ezer év múlva a templom
már nem aktuális.
Szitakötőlárva a szenteltvíztartóban,
és gyámoltalan ebihal.
A medence, mint egy szemgödör -
kusza felszín, meredek meder tükre.
Kemény, strapabíró márvány,
a víz seholsem szivárog.
Nézz bele! Nem csak a hínárt,
magadat is.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Szõranya (, 1997)
Kiadó: Palatinus