Ha rám ragyog



Még fejet hajt a nap
Az est lábai előtt,
A sötét sugarára tapad,
S gúzsba köti Őt!

De bújik a hajnal
Karjában új reményt
Ringat, s pacsirtadal
Köszönti a várt fényt.

A reggel fénylő könnye
A fűszálon sikló harmat,
Párából fogant gyöngyteste
Vígan csillog, mint tegnap.

És már ragyog az égi vándor,
Arcáról mosolya szívemig ér,
Lehetek Én a világon bárhol,
Ünnep nekem, ha a Nap kél!

Gyönyörű fénye árad, lelkembe jut,
Lágy melege szívem megtalálja, ölel,
Mikor a meleg, s a fény benn összefut,
Akkor vagyok egy más világhoz közel!













Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.