Számûzött fények
Száműzött fények bolyongnak
a dértől fehérlő fák ágain,
alkony felhői a napnak csapódnak
feketére vált a bíbor s a rózsaszín.
Gyönge szél bukdácsol a gyér havon
lassan jeges leheletté csendesül,
lecsúszik egy gubbasztó fácánkakason
majd sóhajt s az elmúlás karjára szédül.
Fázós hold ébred a karcsú sarló,
reszkető fényét az éj mezejébe vágja,
éjfekete száron nyíló csillag bimbó
sikoltó sugárral zuhan,lenn a semmi várja.
Hallgatás hintázik a csend kosarában
magasba löki az elámult némaság,
napkorong születik a hajnal ágyában
fénnyel sír föl, hangja bíbor boldogság!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
