Alkonyi kép



Karcsú árnyékok közt sétál az alkony,
Zsákjába gyűjti az elkószált fényeket,
Tenyerem emelem, s szemem fölé tartom,
Hogy lássam a Napot, kit a tó épp fürdetett.

Pír ül az arcán, meztelen áll a vízben
Körülötte bíbor simul megfestve a habot,
A partról kíváncsi sás hajol, teste ívben
Feszülve, vörössárga szivárványt alkotott.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Csendbe ölelve (Mezõcsát, 2006)
Kiadó: Magán kiadás /Z-press kiadó/