A leveleket nem söpörték le



01.11
Gyerekkoromban azt hittem,
hogy a sírokon a mécsesek
egészen következő halottaknapjáig égnek,
és pont akkor alszanak ki, mikor
újból megérkezünk a nagy, szürke,
téglalap alakú kőhöz, s éppen nem
vagyunk szemtanúi a hirtelen
ellobanásnak. Hogy karácsonykor
alig egy-két óra alatt elfogy minden
viasz az úgyanolyan mécsesekből:
nem jelentett ellentmondást.


12.11
Csongrád felé a tempó majdnem kétszáz.
A régi emberek, már alig száz évvel
ezelőtt is, álmodni sem mertek volna ekkora
sebességről, míg én elringatózom az
egyenletes zúgásban. Az élet lassú volt,
a szekerek a sárban lassúak, a szának esetleg
és a lovak vágtája esetleg, de viszonyítási
pont híján minden beragadt, lassúbbodott.
Az ember állt és kémlelte az örökké
ugyanolyan látóhatárt. Az évek azonban
tovagörögtek rendíthetetlenül, és a
menetszéltől az ősz hajszál meg-meglibbent.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -, -
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -