Csípes M@tyi (Vígeposz, III. Kivonás, részlet)

Jöttek a tarfők nagy beteget vizitálni. A száját
eltátotta az összes nyírt–kopasz ürge a Köpködi
láttán. Elsőként a Lelőwi Lukács fidizett, kit
legjobb bérgyilkosként tartanak akta fölött. Tíz
országban körözik, sőt, Interpol nyomozóból
csüng ügyein nem is egy. Most grasszál szakma–tudósunk,
ő a „Tüdős” Haragidze, az okleveles kicsináló
művész. Postai A 4-es boritékba selyemből
szép mosolyú zsineget „hurokít”… Ha kapod, kalapod már
fölvedd, nekropoliszba kimész! Húz Borda Lajoska,
csontzúzóként elhiresült csecse(n) ember, akit hív
méltán grand állatnak az alja–világ. Üget ott, lám,
Frocli Ferenc, „Elefes”, soha nincs lacafac’, ha kiszúr ő.
Jól köteked, s pontos(s)an hozza a négyeket… Állcsont
nagy temetője az ökle. No, Gázsiga Gerzson a lépő
Köpködi ágyravatalhoz. Gázsiga régi haverként
meglapogatja maródi barátját, krúcifatert… Dűl
már a szitok… Hova menjen… Sőt, kupakolja az ördög!
Jajgat a geng–atya, és krenkolja magát Zsiga egyre.
Hópehely Ignác, az pörölyöklü brigant, „Tikes” ugrik –
Kázmér kézkegye érje, de messze sodorja a leff, Happ
Olga, a női verő, langyos lány, hölgybika ő. Feszt
gyűlik az álzsaru, bandita, perdita, blikk pofavízit
kell, hisz a „fjúcsör” függ e rogyott, letropált amigótól.
Még Mókembé főszitiből is erre zuhant egy
kínai összekötő, neve Rum-Li Taó Csen, a „Tréfás”,
tré gagyidasz–hamisító, déli kitáj ivadék. Ha
csenget az ajtón, hátadban már táncol a tőre.
Szúrva magát most is Susogó József, „Pitiáner”,
itt a piros, hol a pénz ló- s mórfejü főnöke trappol,
morfin adagja a Csáth Gizijét lepipálja, ha mondom…
És Kinyiró Kanyarójevics Ancsurin (ő a Sztyepán!) zár.
Minden Kezdete — Vége. Sztyepán, mert tajgai sztyeppről
ette mihozzánk pánszlávos feneség, ha meg itt van,
jár neki hun feleség. Így sorjáz ált huligánok
apraja-nagyja leróni a tiszteletet kutyamódon
elpáholt Kazimírnek bús düledékeinél. Mind
kérdezi egyként, honnan a tiplije, kripli miképp lőn?
Mily rohadék fenevad páholta el undoritón. Míg
Köpködi hörgé: Csípes Mátyás vette a vérét,
görnyedt hétrét paplana tükrén, és a miképpre
csönd csak a válasz… Ötszáz vagy több év dutyit érő
cinkes kompaniája blamálja magát, csacserelnek –
ezt a nevet sose hallták… (Gondolták fain ipse,
mért nem is ütte tovább?!)








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Csípes M@tyi (Budapest, 2006.)
Kiadó: Z-füzetek