Vérrel ír


Feltették a székeket ma délután,
némán, bicska-vésve szólna támla-arcuk.
Még nem ismerik be, hogyha unni tán
nem lehet, se baj, de könny esett a karcuk
csíkjára két háncsrost között.

Mint az átok, krétapor kering. Meszét
hát tüdőre szívta kisdiák, tanár, s a
por kering: a pórusokba, szerteszét...
Krétaport szuszogni. Kint a kerti hársfa
fehér iszamba öltözött.

Dús avar, grafit, betonnyi udvaron
várva rám kiképzés, játszótéri trakta,
rám az első néhány kultikus barom
társasága. Még pinákba, hajfonatba
nyúlsz. Indigó a könyv-kötés.

Felsikálva napjaid vonulnak el.
Titkot súgsz a felmosóvödör fülébe.
Mint karistolt támla, csíkozott panel:
hogy vagy. Egy idő után ha hóba-hébe
sírsz majd tehát, hogy úgy köp és

vág pofán a Mindened, nem is hiszed.
Kis konzervdobozba, padba, ágyhuzatba
bújsz, annyit sem érsz, szegény, mint egy tized
járdaszéli csikk. Legyen csak egy huszad, na.
Mint nem beváltható flakon.

Nap vöröslik, láthatáron-maghasadt
vére hull le. Egy-két dolgot mégis itt hagy.
Egy üvegre két kezet, nyakat, hasat
rajzolsz, úgy látsz rajta át, nézlek, de fitt vagy
így, vérrel írsz az ablakon!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -, -
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -