Eldobott kavics



Egy eldobott kavics, mely zuhan,
De benne még tenyered melege,
S alant egy széles hideg folyam
Rajta az élet zord fekete jege.

Kavics csapódik, s jégszilánkok
Szóródnak szét a sötét semmibe,
Majd dübörgő fájdalomrianások,
Szakad a folyam fagyos felszíne.

Tátongó végtelen jégszakadék
S a kihűlt kavics csúszik bele,
De tenyered melege szép emlék,
Mely örök, magába zárt egy kő szíve.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Csendbe ölelve (Mezõcsát, 2006)
Kiadó: Magán kiadás /Z-press kiadó/