Tüzek forrásaiból

                                   (részlet)

...Már szél pihéiből tollasodtunk csupán. Vak
kutak karjaiban pólyásan sír kopott
kis szájával a víz, mezők kamasz füve s vén
zöld almák futnak szét, körték és lábnyomok.
Apró patáin jár a szép Szarvas idő lenn,
szökellő szarvas jár, idő ez vagy csoda?
Melyik fáj jobban? Nézd, e kínálkozó test
szünetlen érkezik veled valahova.
Szem vagyok hát csupán? És hogy lásson a szem, ha
a test már elvakult, a tág táj elkopott?
Szökő szarvas csak jár, bő tüzektől szakadt
agancsok halma közt hordozza a Napot.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.