valahol állnak
egyenesen
közlendőjük nincs
s meglehet tartják az eget
alatta nem roskadnak össze
a döntés sem feladatuk
törődött lombjukat
szertartásosan vetik le
mintegy szenvtelenül
nagy világutazók keze motoz
így ennyire ráérősen
összegygyűrt lódenkabátjaik
felhajtókáján zsebén
