Törõdések

hanyag szatyruk bordáimon
tépő, akasztott gondok
őket útjukon nem érdekli
ugye érzed, félek
majd átszakad tartásom

már bőrükbe szánt
rágja, horzsolja tudatom
nekik nem fáj, miért
szürke volt, volt
állomány, s túl azon

szatyruk tulipános
érzékre született, rég
ahogyan a fazekas korong
forog, világot ír
tölti, s virágzik, fül-akasztott

még tartom, de rogyott
oldatlan kövülnek sorsok
ugye érzed, félek
őket már nem érdekli
földbe, ige-szakadt fokosok






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.