Magyar nõk siralmai 1943 telén

(Zárszó egy Sára Sándor előadáshoz)

     Elment, elment az én párom,
     világgá ment egy fűszálon. -
     Világvégi hómezőben
     fekszik immár hasba lőtten.

     Elment, elment az én apám,
     jéggé fagyott a Don partján:
     velünk hóembert épített -
     messzi földön hóember lett.

     Elment, elment az én fiam.
     Sirasuk őt mindannyian!
     Megtépázva éltem fája,
     tűzbe veszett legszebb ága.

     Messzi földön minden fehér,
     fehér hóban piros a vér. -
     Véres hóból kihajt-e zöld?
     Lesz-e nekik könnyű a föld?






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.