A világ végén ülsz
valami karosszékben.
Kezedben grafit kötőtű
és fényfonál.
Amennyit kötsz
annyit fejtesz.
Még ejtőzés közben is
egy minta jár eszedben.
Amikor elkészült
egy-két jobb ujjas,
sál vagy kesztyű,
mindegy mi,
letudva.
Igyekszel ne üssön el,
se'vissza,
szegély színétől a forma,
Esetleg kifordítva is
legyen hordható.
Valami veszik, változik.
A lényeg tenálad marad.
Öledben nagy vörös
motring a Nap.
Estig elég, - ha elég-
a nyers anyag.
