Világvégi vasárnapok (2. rész)

A zsíros, sárga mosogatólé habja, mint fiatalabb koromban
a fürdővíz tetején a hófehér hegyek árnyéka.

Alattuk ültem csendesen, csupaszon, nem mocorogtam.
Forró víz zúdult, kúszott az ágyékomig fel,
egyre feljebb, aztán ellepett, és akkor rendszerint bepisiltem.
A víz elszíneződését most valószínűsítem, de akkor biztosan nem vettem fel.
A forróságtól óriásra növő hófehér habhegyek alatt locs-pocsoltam.

Azután olyan homályos, tompán látható lehettem
a hőmérséklettől összetöpörödött,
kipukkangató, olvadó, lúdbőrös habhegyek alatt,

abban az elhasznált, megsárgult, egyre langyosabb, lassan
jéghideg vízben,

mint a mosógató alján felejtett harminc centis éles kés. Várok.

Ha ki akarod majd húzni a dugót,
                                               magadat biztosan megvágod.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.