Világvégi vasárnapok
Azt hiszem így ér véget
ez az egész emberiség-történet:
mi már soha meg nem tudjuk,
hogy miért s mi pattog úgy a spájzban,
mint a szalonnasütések idején a tűz,
a táborok tüzei mélyén a parázs,
a hajnalig égő tüzek alatt
az összerogyni készülő, vöröslő fahasáb.
Jobb napjainkon elhiszem, hogy
azért van rá épkézláb magyarázat
és exitus acta probat,
ahogy mondanák a kevesek.
Én a magam részéről félek.
ÉS csak kínomban nevetek.
Azt hiszem így ér véget
ez az egész emberiség-történet:
mi már soha meg nem tudjuk,
hogy miért s mi pattog úgy a spájzban.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
