Tudod, hogy van bocsánat

Tudod, hogy van bocsánat,
Buci, élj hát a mának!
Légy, ami nem vagy: férfi.
A fű kitart utánad.


A bűn strófolva könnyebb,
tánclépésed habkönnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
médiának köszönjed.


Habzsolj hát, ne fogadkozz,
így vagy hű önmagadhoz,
ne hódolj, Te csak hódíts,
csapódj a sáskahadhoz.


Maradj „különlegesnek”,
milliódat keresd meg.
Felejts el emberséget,
gyeplőt fogd meg – ereszd meg.


Emlékezz, hogy pörögtél
s a portól hömpörögtél.
Hamis tanú majd elkél
saját igaz pörödnél.


Mentőt hívtál elesten,
aszódi nyári esten.
S romlott énedre leltél
pszichoanalizisben.


Hittél a könnyű bóknak,
fizetett tapsolóknak.
Kiskegyed, más senki
nem mondta, hogy te jó vagy.


Hagynak, nekik kereshetsz,
csaltál, s így nem repeszthetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szorítsd üres fejedhez.


Vagy vess el minden elvet,
otthon keress szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
ha voln’, ki bízna benned.


2006. Szombat este, láz






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Botrányhõsök Hungriában (, 2006 (?))