Mindig ég

          

Valami lobog a szervezetében,
mondta a doktornő, ilyen csodaszépen
fejezte ki magát. Nahát! Valóban
egyszer itt, egyszer ott lobban a láng.
Mint kandallóban vizes fahasáb,
már úgy látjuk, vége van, kihúnyt.
De fölcsap ismét egy váratlan helyen,
a térdben elhamvad, már ég a vállban,
onnan is iszkol, nem leli helyét,
lángol a könyökben, ujjaidban,
mintha percenként új országba érne,
futótűzként terjed a gyulladás.
A sokizületi határán van éppen,
mondta a doktornő, és kerget tovább,
röntgentől röntgenig. Mennyi fotónk van!
S mind a határról, a sorompó előtt.
A pulmonológiára kellett ma menned,
február 18.-án délelőtt.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Élet és irodalom, 2005
Kötetben: Szép versek (Budapest, 2006)
Kiadó: Magvetõ