Félünnep
Hófehér álcaruhában közelít felém,
Fehéren a fehér havon,
Még nem tudjuk, melyikünk győz majd,
A szigorúság, vagy a könyörület.
Aki először látja meg a másikat, az nyer,
Aki először nyit tüzet.
Mindenki jön valamiért.
Én azért jöttem, mert megígérted
Nekem az idők jeleit.
Mások másért jönnek,
Élni, vagy nevelni gyereket,
Én most látni jöttem,
Mert már szenvedtem eleget.
Egy hete tudom, hogy fénylenek
Körülötted a dolgok,
Egy hete tudom, hogy sohasem
Leszek boldog.
Felülről nézem a várost, ami sohasem
Lesz már ugyanaz, bár még állnak a
Hidak, és én a helyemen.
Új emberek jönnek, újak és mások.
Csapataink harcban állnak, és a távcső
Mögött várom, hogy kimozdít egy még
Nagyobb erő, egy telitalálat.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
