Kapualj
hogy selyempapírnál vékonyabb
már-már áttetsző a bőröd
az a non-stop étterem alvadt
másnapos fényében tűnt fel igazán
összekuszált gyomorfekélyes életemből
folyton menekülő italszagú apám
helyett (aki az elhülyülés kvázi
téveszthetetlen jeleivel fekszik otthon a házi
pálinka ismerős meg a leselejtezettség okozta
új apátiában) aznap téged kísértelek
haza felverted bennem a gyereket
pedig eszedbe se jutott ordítani
a kapualjban tágra nyílt szemmel (s magamat
ismerve nyilván szájjal is) a ráncaidat
bámultam nyaktőnél ki-be hajtott origami
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
