A tévévidra
A vidrát az Animal Planet találta ki,
hogy belőhessen egy víz alatti kamerát.
Új, friss arc, a szemétlakó róka ejtve.
A dizájn rendben van, a fellépés korrekt.
Nem játszik ki rögtön minden ütőkártyát –
előbb egy közelkép jön, hogy és mint harapja át
egy hal fejét –, és provokálja máris
bárki veszélyérzetét.
*
Követik egymást a snittek,
komoly karakterszerep a víznek:
a mély komor, felül csillog a fényben.
A vidra fel- és alábukik,
mellső lábaival pancsol,
akár egy játékos angol
egy nonszensz-költeményben.
*
A TV-Shoptól átcsábul a néző,
a vidra leköröz pár fitneszbajnokot.
Akárki találhat rá ezer okot,
hogy maga helyett őt küldje csatába,
ha egy vidra moccan, s rámozdul a lába;
olyan, mint a lift helyett a lépcső.
*
A magány maga, ahogy most elúszik
a naplementébe egy forró nap után.
Titkokat cipel magával könnyedén,
amelyeket ha kérdezik se fejt meg;
ott születnek benne mindahányan készen,
ott találja őket teste belsejében.
*
És a mindig visszatérő kérdés,
hogy a vízben vagy a szárazon.
Lassan elméláz azon,
hogy könnyebben bejön egy kanalas gém,
egy újabb arc a csatorna egén.
Az óriáskivetítő elsötétül,
a vidra víz alá merül utolsó menedékül;
szóval menedék a víz
és vad kaland a száraz
(vagy tán fordítva) –
mindkettő kell tehát,
meg az, hogy öljön úgy,
hogy ne veszítsen el csatát, se háborút.
Ez a biztonságpolitikája.
*
A vidrát az Animal Planet találta ki.
Aligha győzik már a reflektort barátai.
Közben ő meg álmodik a vackán,
átizzanak a képek vidraarcán.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
