Többet kéne gyászmisére járni

Te végképp radírszagú lettél, s én csak
kényszeresen karcolgatom a puha,
de nem eléggé puha radírt
az egyenesre koncentrálva.
Vájni jó mélyre. Átvágni
ezt az émelyítő szagot. Ha felnézek
kínomban vigyorrá alakulhat ez
a kamaszos grimasz, ami mint mindig
rosszkor jön. Az izzadt tenyérben a radír,
akár olajjal bekent béka fullad s
funkcióját veszti. Ha most hátrébb ülhetnék.
De nem lehet. Ha a jobb hüvelykujjam
körmét vízszintesen majd függőlegesen
a derékszög megtartására ügyelve… Erre
kell most összpontosítanom. Mégis
többet kellett volna gyászmisére járni:
megtanulni a felállás és a  leülés ritmusát,
ezt kellett volna tennem, amikor
megtudtam, hogy haldokolsz.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.