Egy másik isten teremtése

                     Hagyjuk most az idők jeleit, felejtsük el a halál angyalát.  
                     Arra gondolok most, ami volt, és arra, ami talán nem lesz  
                     már. Álmomban azt mondta egy hang: „védő karomat  
                     nyújtom feléd”. Pedig azt hittem, már nem jöhet semmi  
                     sem, csak csendben ránk szakad az ég.  
                     Azt hittem, ez nem a valóság, de csalódnom kellett, azt  
                     hiszem. Egyszerre való és nem való, de az is lehet, hogy  
                     egyik sem.  
                     Súlyát veszti az idő. Új uralkodó jön, aki nem büntet,  
                     és nem bocsát meg. Senki nem öl, és senkit nem ölnek.  
                     Az arkhónok előtt állva sem taganálak meg téged.  






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Mozgó Világ, 2006/3