Pólusok

Egy lépésnyom a szűz hóban,
te, vagy talán én voltam?
S ha mosolyod szemem elé száll,
a nyom menne tovább,
a lépéseim tétovák,
mert a mosolyod a szocreál
folyosón eltünt, elolvadt.

De egyszer majd, ha meglátlak,
először csak nézlek, várlak,
elmész csak úgy mellettem,
szocreál vagy véletlen,
nem tudom, de elindulok,
először csak lassan jutok
közelebb hozzád, bámulom
a vállad ívét, hajad fürtös
mindenségét

és ott topogok mögötted,
melléd lépjek szerinted,
hogy mosolyodat,
szemede t bevéssem a szemembe,
hogy egy percig nézzelek,
egy árva szóra kérjelek,
hogy elvigyelek messzire,
hogy ne figyeljünk semmire,
hogy egy végtelen sivatagban
nézzelek egy pillanatra,
de csak mögötted vagyok,
csak hátrafelé juthatok.

Nincsen nyom és nincsen hó,
pillanatból nincsen szó,
mosolyod csak tükör látja,
s puha nyelved konstatálja,
hogy "valaki topog mögöttem"
- és közötted és közöttem

és esténként nem tudsz aludni.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.