Göndör Lidi balladája

döglött a kút
mellette pad
csorba vödrét
rozsdásodó
lánca tartja


döglött a kút
semmi haszna
nem jár vándor
ejnye arra
ki mielőtt
odarogyna
a kőpadra
vizet húzna
csak magának
hogy a szomját
csillapítsa
mert e kútból
oly víz fakad
amit inni
meg nem szabad
aki egyszer
abból inna
titkot kapna
minden korttyal
mert a mélyben
egy holt lakik
nem nyughatik
nem alhatik

egyszer régen
(száz éve tán)
megesett lány
Göndör Lidi
állt a kútnál
ártatlanul
mégis vérben
mégis bűnben
hosszú haját
kiengedte
nagykendőjét
kioldotta
csatakos vért
ott kimosta
kút vizében
kővályúban
látta magát
ott dúlta fel
bűne mocska
és a lelke
fehér gyolccsá
lenni vágyott

ezért ölte
bele magát
feneketlen
döglött kútba

ha arra jársz
szólj le néki
az a bűnös
aki él még
de nem ő és
nem a gyermek




.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.