Vihar után

Leszálltunk a troliról. Valaki
visszanézett. Talán Éva volt,
vagy Gábor? Mindketten
festőművészek. Oda súgta nekem,
ha vásznon látom, ez giccs.
Fordultam én is,
arcul csapott a pillanat.
Messze, az utcavégen, mint
gerle a vezetéken, csücsült
a hatalmas nap. Önmaga is,
és körötte minden felhőpamacs
narancsban, vagy aranyban
ragyogott. Szép volt.
Fittyet hányt arra, hogy
„esztétikai értéke nincs”.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.