Elõre engedtelek 2

2.

Csak tárgy lettél
használhatatlan valami
semmiképpen nem dísz

Amiről mindig beszélünk
se anyagod se formád
sem szagod sem színed
rég nem jellemző

Még egyszerű gép sem vagy
Bonyolult gép sem már többé

Talán lassan fogalom
Esetleg legenda
De ez sem jellemző a városra
Nem mintha nem érdemelnéd meg
Ahogy sokan
Nagyon sokan

De játszhatunk mást ha akarsz
Én örülnék neki
Kicsit unom ezt már
Gondolom Te is

Előbb éjfekete aztán hófehér
Később hamuszürke színed lesz
Lomha áttetsző füst leszel a lángoló avaron

Sárga páragőz néma teák felett

Fogadok tíz év múlva Gömbike sem emlékszik már rád
Ahogyan a kávédat ittad a porceláncsészékből
Igaz
Te sem rá

A koporsóban ami a ravatalon hevert nem
de valamiért itt ebben a a szobában
ebben a percben érezlek

Levertél négy súlyos könyvet a polcról
S haragszol amiért kibeszélem a titkainkat

Félek ahogy veled sem tudtam soha
nem tudok barkóbázni az éggel
sem mert úgysem találom ki mire gondol éppen
sem mert nem akarok tudni már új tikokat





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.