Torzó

Derékszíj helyett, már csak
falábat csatolnakl le törzsről a kezek.
mankók sunynak a falnál,
két szemérmes szolga.
Avítt gönceit szórja maga köré
a földre, mielőtt lefekszik.
Fásultan dől hanyatt.
Nem lesz már kék hajú asszony
aki elfordulna tőle.
Nincs ereje mocorogni
Bal fülében egyre közelebbről
zakatol a thinitus.
Már sípol , fújtat, kattog fejében a mozdony.
Mögötte végtelen hosszú kivilágítatlan
kocsisor.
Spotlámpa síneken megállás nélkül
robog át a plafonon, résnyire megnyitott
ablakok között fel a fekete égre.


Holnap sem lehet jóvá tenni semmit.

Megnyugodva alszik el e continuitástól.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.