Néha rossz, néha jó
Bor párolgott a tapétából
muslincák másnapért szitkozódtak
kenderpára leple uralta a retinát
hálózsákok szaladtak fel-le
égbekiáltó lépcsőfokokon
én farkasberci voltam
ti meg zöld marslakók
dinnyeholdat magoztunk
hangok véreztek
dobhártya gyilkosan
bebarnultan összeaszott egy
muri volt, én meg
éjféltől hajnalig
egy lány kezét fogtam
néha homlokát, ha hányt
de a mellét nem érintettem
nem fedeztem fel a csodát
Ultrabalek - mondták a
szőrtelen kis űrbéli manók
Nincs strigula - válaszoltam
ilyenkor jó voltam
máskor meg bűnösen
rendszertelen
mai fejemmel
inkább kerestem volna
a pettingátlagot
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
